Rajzolás közben

Rajzolás közben nagyon sok mindenre rájön az ember. Sokszor olyan dolgokra is, amelyek számítógépes tervezésnél rejtve maradnak.

Gyakran előfordul, hogy valaki ragaszkodik egy-egy meglevő antik bútorához, régi berendezési tárgyához, vagy akár sok-sok tárgyához, gyűjteményéhez akkor is, amikor új helyre költözik, vagy modernizálja a meglevő lakását. Miért is ne ragaszkodna, ha annak érzelmi értéke van a számára, ha családi vonatkozásai vannak, ha története van, ha megküzdött érte?

A személyes emlékekhez fűződő igényeket, kívánságokat a lakberendezőnek természetesen nemcsak tiszteletben kell tartania, hanem a legjobb tudása szerint támogatnia kell. A megmaradó tárgyat, tárgyakat bele kell illeszteni az új környezetbe, méghozzá úgy, hogy egyáltalán “ne ugorjon ki” belőle, illeszkedjen a kiválasztott új stílushoz.

Nem találkoztam olyan számítógépes lakberendezési programmal, amely ezt a feladatot igazán hatékonyan képes lenne segíteni, vagyis amelyik az ízléses stíluskeverést vagy a színvilágok “jól működő” párosítását legalább felajánlaná.

Ilyenkor elengedhetetlen a kézzel rajzlapra történő szerkesztés, rajzolás. Nem az “ipari”, hanem a “kézműves” lakberendező megoldások válnak elsődlegessé: elő a vonalzókat, a körzőket és az ecsetfilceket!

Ilyen volt, amikor egy fiatal pár új építésű családi házba költözött. Miközben alapvetően provance-i stílusban szerették volna berendezni vidéki birodalmukat, ragaszkodtak bonanza stílusú tálalójukhoz, a vörösre pácolt fenyőbútorhoz, amely eredetileg a családi nyaralóban állt. Sőt, az új étkezőbe már megvették előre a modern, póklábú székeket is.

Össze tud mindez jönni? – Igen, de biztosan nem a 3d-s programban, hanem csak a rajzlapon. A tálaló kávészínű lett, egyes elemek fehér kiemelésével. A bútor hullámvonalai leginkább szabad kézzel, a póklábú székek ívei pedig ívvonalzóval és kartonból kivágott íves sablonnal készültek.

Sok esetben a méretproblémákat is gyorsabban kideríthetjük rajzolva, mint egy programmal. Ha ugyanis valamiért egy rossz mérettel dolgozunk és azt felvisszük a számítógéppel készülő alaprajzra, akkor a program (nyilván az előzetes beállításokhoz képest) akár automatikusan korrigálhatja is azokat az egyéb méreteket, amelyeket már korábban bevittünk, de amelyeket még nem fixáltuk. Ezt pedig nem biztos, hogy idejében észre is vesszük, és adódhat olyan helyzet, hogy csak túl későn kapunk észbe.

Ha viszont kézzel szerkesztünk, és például egy falhosszra vagy bútorszélességre rossz méretet kaptunk, ezért egy rossz méretű vonalat húzunk a papírra, akkor ez nagy eséllyel rögtön feltűnik és rögtön elkezdhető a probléma utáni nyomozás.

Hamarabb javít a tervünkön, falnézetünkön a radír, mint a korábbi mentésállapotok végigböngészése és egymással történő összevetése.

Persze mindenkinek a saját munkamódszere a jó, és az aktuális kihívások is döntőek az eszközök megválasztásában. De az is igaz, hogy csak az a munkamódszer jó, amelyikkel a lakberendezési tervek készítése közben teljes egészében átlátjuk a munkát. Amelyikkel pedig nem látjuk át, azzal nem tanácsos dolgozni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

Create your website at WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt kedveli: